Van annál lazább dolog, mikor egy beszélgetés folyamán véletlenül kiderül, hogy a legkedvencebb unokatesód és a barátja kiruccan pár napra egy olyan olasz városba, ami nevetségesen közel van hozzád? Lehet, hogy van, de velünk épp ez esett meg. :)
Sosem gondoltuk volna, hogy oly sok Budapesti/Kolozsvári/Vásárhelyi találkozó után egyszer csak Bologna lesz soron...
Csütörtökön érkeztek, ledumáltuk a pénteki találkozót Bologna központi pályaudvarára. Kora reggeli indulás, késve találkozás, esernyő nyitás. Igen, délelőtt szemerkélt az eső, cserébe viszont fülledt meleg volt. Első körben Evelynék kedvenc kávézójában vesztünk el a ginszenges kávék, latte macchiato-k; emlékek és friss történések között; és csak ezután kezdtünk várost nézni. Vagyis igazából csak én, mert ők már sok mindent láttak. Illetve… Bologna-nak nincsen sok látnivalója, és azt a nem sokat is látták előző nap. Ami a várost különlegessé teszi, az a 36 km-en át tartó árkádsor, valamint a színek: a narancsos-rozsdabarna színű házak sora. A központi tér látványosságai után a két ferde torony volt soron (két különböző irányba dőlnek, sokkal jobban, mint a Pisai torony); aztán mindenféle híresnek mondott épület; végül az egyetem. Ez a negyed nagyon hangulatos, egyszerre simul bele a városba, és különül el teljesen. Itt találtunk egy nagyon jó kis pizzázót, ahová az egyetemisták is járnak és ahol olyan vékony tésztájú pizzát sütnek, ami a feltétet sem bírja el. :) Ekkor már tűző napsütésben jártunk a várost, és András nagy bánatára belefutottunk egy igazi szombati piacba, aminek a végéről nem is sejtettük, hol lehet; de legalább megtaláltam életem egyik legcsinosabb ruháját. :) Volt itt minden: ruhák, háztartási eszközök, napszemüvegek, cipők, szőnyegek, bongok, rocker pólók, régi pilóta felszerelések… Szóval minden, mi szem-szájnak ingere. A legjobban a pénzből készült gyűrűk tetszettek, találtam 20, 100 és az ezüst 200 forintos érméből készült gyűrűt is. Mindezek után még mindig volt időnk sétálgatni, kávézni és megbeszélni azt, ami addig kimaradt.
A rozsdaszínű Bologna tökéletes háttere volt a napunknak: látnivalók, de nem minden négyzetméteren (nem úgy, mint Rómában, hogy fél nap után az ember már megtelt velük); kellemes közeg, tele futó és leláncolt (évek óta ott álló) biciklikkel; fiatalokkal és hamisítatlan olasz életérzéssel.
És ki tudja, ezek után Evelynnel hol találkozunk legközelebb… Szóval azt hiszem, igen, elkezdtünk élni. :)
