Kerek egy hónapja itt! Mit is mondhatnék… szeretem. Szeretek itt lenni, szeretem Olaszországra nyitni reggel az ablakom.
Hogy mi történt eddig? Elmesélni hosszú… Így lehet kicsit csapongva, nem épp a lényegről fogok mesélni, nézzétek el nekem.
Szóval.
Van itt sok minden. Idegen nyelv; más kultúra; más szokások étkezésben, napirendben, szemléletben. Az angolom fejlődik, Nica és Matteo is említette, hogy jobban beszélek, mint pár hete. Persze még most is gyakran megesik, hogy kerek szemekkel nézek egy-egy kifejezés hallatán, de tanulok. Ez van, ha az ember lánya nem születik angolnak. :) Az olaszt pedig imádom hallgatni, néha olaszul kérdeznek és olaszul is válaszolok, de előbb az angol, majd utána jöhet ez is. Az étkezés is más, mint otthon; bár itt keverve van az olasz konyha az angollal (ha-ha), de erről szerintem írok majd egy külön bejegyzést, igen jó lesz. :) A szemléletmódjukat meg egyenesen imádom. Mivel leginkább a családdal és a barátaikkal érintkezem, ezért leginkább az övékkel; de amennyire látom az embereket magam körül különböző helyeken és városokban, nagyjából mindenhol ugyanazt tapasztalom. Az emberek szeretik az életet, mindig van egy jó szavuk a másikhoz akkor is, ha épp valakivel beszélgetnek – csak odakiabálnak hogy ’hogy vagy?’, ’milyen napod van?’, ’jó utat!’. Gyors kérdés, gyors válasz, na meg mosoly. Itt is van stressz és minden más is; de valahogy másképp élnek, mint nálunk. Persze ez betudható most annak, hogy nem nagyvárosban élek, de az utazásaim során is ezeket tapasztaltam az elmúlt évek alatt. Mondjuk mostanában errefelé is kivannak az emberek az időjárás miatt, sokszor esik; egyik nap forró meleg, másik nap be kell gyújtani pár órára a kandallóba… tiszta őrület. Tegnap is begyújtottunk, pedig a hét végén már június lesz. Szóval így túl az első hónapon – sok másik előtt – úgy érzem, hogy jól döntöttem; itt a helyem. Most legalábbis biztosan. A hirtelen eljövetelem után pár hete itt vagyok már fejben is; és lassan a terveim is megfogalmazódnak. Nagyon szeretem, hogy repülő és szállás helyett csak vonatot kell keresni és mehetek szinte bárhová egy olyan országban, amit imádok; bár a távolabbi helyek – lásd pl. Nápoly – azért már kisebb szervezést igényelnek. A napi rutinom nagyjából olyan, mint ahogy "az első hetem" bejegyzésben olvasható; ha megyek valahová (vagy csak sokat szeretnék tanulni valamelyik nap a dolgaim nélkül), akkor több dolgot csinálok egy nap alatt; de még így is marad szabad időm. Jól esik, hogy van időm olyan tevékenységekre, amikre otthon nem volt, belekezdtem pár új dologba is; bár azért néha hiányzik az otthoni pörgés, vagy egy laza esti sörözés a barátokkal, nyilván. Viszont jó hír, hogy már nem is olyan sokára megyek haza, pont annyi időre, hogy minden bőven belefér majd az időmbe: államvizsga, barátok, bulik, fesztiválok… Készülj Budapest! :)
