Megjött az ősz, az eső és a köd; velük együtt pedig a kedvem is, hogy a kandalló mellett gyönyörűen fotózott olasz főzőmagazinokat és angol szakácskönyveket bogarásszak. Nica minden hónapban (akár) több magazint is vásárol (kedvencem a Sale&Pepe, annyira gyönyörű minden oldala, hogy nem is tudom, a képekért vagy a receptekért vagyok oda jobban), szeret főzni és sütni is, bár nem próbálunk ki hetente új receptet. Azt le kell szögezni az elején, hogy a konyhatudománya nem az az igazi olasz, de nem is brit – leginkább egyik sem; keveredik itt minden, de így a jó. Minden nap főz, (és nem mellesleg elég jól) de ami érdekes, hogy a főétkezés a vacsora, és nem az ebéd. Ami mindig állandó, azok a pizza-napok: minden szerdán és vasárnap vagy rendelünk – ezt általában szerdán, vagy pizzeriaba megyünk – ezt általában vasárnaponként. Nyáron vacsora előtt mindig a Piazzan fogyasztottuk el az aperitivot, ami mellé automatikusan járnak az étvágy-hozó falatok: ez lehet chips vagy crudos bagett-falat. A pizzeria legújabb őrülete a különleges hamburger, de én köszönöm szépen, megmaradok az isteni olasz pizzánál. Az első heteimben megfogadtam, én bizony sorban kipróbálom az összes fajtát, de jelentem, ez nem sikerült. Ráakadtam a kedvenceimre, és azok rendszerint visszatérnek; előre félek, mi lesz velem majd nélkülük. Igaz, az egyik kedvencem nem itt, hanem Lugagnanoban lelhető fel: a tonhalas-garnélarákos-rukkolás-paradicsomszószós pizza magasan ver mindent. Itteni kedvencem a helyről elnevezett Vernasca pizza, ezt rendszerint sörrel fogyasztom (mondjuk a többi pizzát is), amolyan paradicsom szószós-pármai sonkás (crudo)-rukkolás-koktélparadicsomos-sajtos fajta; ha egy valamit vihetnék haza Itáliából, ez lenne az. Áprilisban a 32 centis harmadát még ott hagytam, azóta nincsenek ilyen problémáim… :) Vétek lenne kihagyni. A többiek kaja után még megisszák a napi utolsó espressot, ami zsinórban úgy a 4-5. kávé szokott lenni. Merthogy reggel iszunk egyet, mert az kell (Nica a rövid feketét, én jó sok tejjel); aztán a Piazzan a szokásos latte macchiato következik. A napi dolgoktól függ, hogy ebéd előtt vagy után jön-e a következő – én ezt mindig kihagyom, aztán délután jöhet az újabb. Nekem megint csak tejes, Nica angol teát iszik, tejjel, persze öt órakor. Este jön az újabb – ez már általában koffeinmentes (de nem a pizzeriaban). Itthon kapszulás Lavazza kávét iszunk, van rendes fekete és ginszenges, meg két féle koffeinmentes: a decaffeinato és az orzo. Ha meg kifogyott a kapszula, vagy lemerült a chip (bérelt gépről beszélünk), akkor jön a jó öreg mokka, abból az Illy a befutó. (Amúgy tudtátok, hogy az olasz Illy kávé igazából – a persze magyar - Illy Ferenctől jön, aki feltalálta az őrölt kávé illatát-aromáját megőrző vákuum csomagolást?) Ha a pizzak – és a mellé általában fogyasztott sült krumpli mellett (mégiscsak britek, ugye) – van kapacitásunk desszertet is fogyasztani, az is jön, de ez csak ritkán fordul elő. Eddig három desszertet próbáltam, az egyik panna fagyis-epres csoda volt, a másik panna cotta csoki öntettel, a harmadik meg esküszöm a világ legfinomabb tiramisuja, aminek a mascarpone krémje pille könnyű és pohárban szolgálják fel. Ha nyári hónapokat írunk, utunk ismét a Piazzara visz, ahol a barátokkal találkozva akár 10-20 fős társasággá nőve sörözünk (ilyen volt Alessia születésnapja is, de erről majd máskor) - illetve ezt általában csak én, a többiek inkább sambucat, limoncellot, grappat, meg mindenféle likőröket isznak, amiket én kihagyok, bőven elég néha megkóstolni egyet-egyet (és aztán órákig érezni, ahogy még mar). De nem ám lehúzzák, mint pl. a tequilát és nem is keverik, szép lassan kortyolgatják. Helyettük a sör mellé/előtt/után/helyett az igazi olasz fagyit választom, de ezt úgyis ismeritek.
Úgy terveztem, egy bejegyzésben bőven elférek, de tévedtem…legközelebb jön majd minden más finomság! :)
