FeliCitta

Szóval ott tartottam, hogy mi van akkor, ha éppen nem pizza nap van. E két vacsorán kívül a pénteki ebédünk stabil: ilyenkor szinte mindig Lugagnanoba megyünk vásárolni, onnan hozzuk mindenki számára a saját grillcsirke kedvencét – az enyém például kocka formájú, baconbe tekert csirke husik nyárson, közöttük sült paprikával. Köretként általában sült krumpli van (a smiley faces a kedvenc) többféle zöldsalátával, olívaolajjal meg balzsamecettel. Ez utóbbiak jellemzőek a többi ebédnél is, ugyanis – mint említettem - a vacsora a főétkezés, így leginkább csak „csipegetünk”. Saláta, paradicsom, sült zöldségek, cotto és crudo (pármai sonka), tonhal, focaccia, majonéz, stb. A focaccia pizzatésztából készül, általában önmagában vagy szendvicsként elkészítve fogyasztjuk; a simát, az olívabogyósat és a hagymásat preferálják; bár nekem a paradicsomos a kedvencem – de azt itt nem lehet kapni. Ezt és a kenyeret (értsd: ami nálunk otthon kifli, zsömle, stb.) mindig frissen vesszük, ebben nincs pardon. Vacsorára általában tészta van, a sima főzött Barilla a legkülönfélébb szószókkal (piros pesztós, ricottás-mogyorós, paradicsomos, pancettás, kagylós stb.), de az abszolút kedvencük a normál, zöld pesztó; persze mindegyik parmezánnal. Néha előfordul cannelloni, lasagne vagy gnocchi, de nem olyan sűrűn, mint a penne. A másik, amiből sok fogy, az a hús. Néha már sok nekem ez a mennyiség, ilyenkor csak yoghurtot vagy gyümölcsöt eszem. Van itt húsgolyó, hamburger, pulyka, sült és grillezett húsok, az egyedüli kedvencem a kolbász (nálunk inkább virslinek mondanák) balzsamecettel és mézzel. Pedig ez utóbbit nem is szeretem. Szóval tudja Nica, hogy kell főzni. :) Egyébként sok zöldséget is eszünk, a brokkoli, karfiol, cukkini szinte minden nap belekerül valahogy a menübe. Nagy favoritom még a frittata; mi ’zöldként’ esszük – ez azt jelenti, hogy kerül bele borsó, kis méretű spenót levelek, esetleg cukkini, tojás, rengeteg sajt, olívaolaj; ezt először kicsit serpenyőben főzzük, aztán a sütőben sütjük meg. Kb. úgy néz ki majd a végén, mint egy torta, szeletelve esszük. Isteni finom! A másik kedvenc az insalata di riso; ezt egy hatalmas tálban készítjük, egy kiló rizsből, több konzerv tonhallal, olívabogyóval (na ezzel sehogy sem tudok megbarátkozni), paprikával, esetleg virsli karikákkal, majonézzel; nyáron jó társunk volt a hőségben. Apropó, nyár. Elmaradhatatlan volt számomra minden délután egy fél sárgadinnye, néha vacsorára görögdinnyével vegyítve. Előételként amúgy sokszor kerül a tányérra crudo grissinivel vagy sárgadinnyével, ez utóbbi valami isteni párosítás. Másik kedvelt előételük (vagy utcán sétálva majszolni) a torta fritta: ennek íze szerintem leginkább a natúr lángoshoz hasonlít; kicsi négyzetformára sütik és felfújódik.  Egyébként ebédre néha a piadina is becsúszik – ezt leginkább a sós palacsintához tudnám hasonlítani, csak vastagabb a tésztája, (valahol azt olvastam, hogy magyarul talán a lepénykenyér lehet a legjobb megnevezés), előre sütve lehet kapni; cottoval és fontina sajttal, melegen esszük. A reggeli nem igazán említésre méltó, mindenki eszik, amit akar; nem is étkezünk olyankor együtt, tekintve, hogy mindenki máskor kel. Étterembe csak nagyon ritkán megyünk együtt (a pizzeria más kategória), de pl. Alessia születésnapján elmentünk vacsorázni. A többiek 3-4 fogást is végigettek, nekem az előétel-főétel és desszert is bőségesen elég volt. Akkor torta fritta crudoval, rákkal töltött ravioli volt terítéken (nagy fájdalmam, hogy rákot viszont nem eszünk itthon); desszertnek pedig sült rétestésztába bújtatott nutallás banánt választottam madagaszkári vanília fagylalttal  - erről mutattam is képet a FeliCittan. Visszaérve Vernascaba kiültünk a Piazzara inni a szüliapos tiszteletére egy kört, ott találtuk sok ismerőst, aztán spontán, otthonról hozott műanyag evőeszközökkel, papírtányéron, 30 emberrel együtt vágtuk fel a tortát és ünnepeltük, hogy Ale 18 lett. De visszatérve, azért fellelhető a brit konyha is a mindennapokban, ezt bizonyítja a sok sült krumpli, a rengeteg jam, a tojás-pirítós reggelire, a kolbász, na meg az ötórai tea. Az olasz konyha isteni, a brit nem a szívem csücske; megvagyok az otthoni ízek nélkül is, bár néha igen jólesne a nagyi lecsója. :)